2012. október 24., szerda

Posztmodern kéménybélelés

A Posztmodern kéménybélelés c. kötet meglepett bennünket. Ennek tudatában más megvilágításba kerül az Újszövetség ún. pszeudoepigráf irata, amely gnosztikus nézeteket tartalmaz Jézus gyermekkori csodáiról, valamint Jézus apokrif mondásait is közli. Hogy szerzőnk ezt a címet választotta, abban nyilvánvalóan szerepe volt a nem-kanonizált evangélium védjegyének. Eközben a Petri György-féle „Isten tömi Máriát” is eszünkbe juthat. amikor a Posztmodern kéménybélelést olvassuk.

 Egyes források azt állítják, az Ipari Kémény szent evangéliuma szerkezetében nagyban különbözik Jánosétól, Márkétól, Mátéétól és Lukácsétól. A Kémény evangéliumában a kötet legizgalmasabb egysége egy speciális szellemi jógatanfolyamként is felfogható, amelyben a minden titkokat ismerő tréfás kedvű guru  töredezett-összekevert mondatokból rakja fel a maga kéményét. Tőről fakadó filozófiájával ez összeegyeztethető, miután feltálalta az adományozás elvrendszerét.

A jó montázs több önmagánál, a műegész értékét nem a részértékek összege adja meg, mindezt felszorozzák, meghatványozzák a felfedezhető és a rejtve maradó összefüggések, az örök dolgok és a napi aktualitások. A posztmodern és a kéménybélelés így válik a füskorszak szigorú evidenciájává.

Nincsenek megjegyzések: