Kedves Károly! Hosszas elméleti
kutatás után sikerült a gyakorlatban is megvalósítanom azt, ami eddig
képtelenségnek látszott. Magam vagyok az élő bizonyíték arra, hogy az
időutazás lehetséges. Ha hiszed, ha nem, tegnap a múltban voltam, ma a
jelenben vagyok, holnap pedig átlépek a jövőbe. És ehhez semmi mást nem
kell tennem, mint teljes odaadással hagynom, hogy az idő magával vigyen
erre a kalandos útra. Ha gondolod, tarts velem, van még egy hely
számodra időgép-pamlagomon, amelyen most is látszólag semmit sem téve
fekszem – miközben utazok. Tarts velem!
2011. szeptember 19., hétfő
2011. szeptember 15., csütörtök
Agyonnyomta
az összedőlő vereckei emlékmű a tövében fohászkodó költőt. Balla D.
Károly ismert ungvári alkotó szokásos évi zarándoklata során éppen a
Vereckei-hágón álló honfoglalási emlékmű előtt tette tiszteletét, amikor
a kő-kolosszus váratlanul megingott és dörgő hangot adott. A költő
ijedtében az emlékmű oltárkövéhez térdelt és mondott egy gyors imát a
magyarok istenéhez, ám ez nem segített rajta: az összerogyó monumentum
maga alá temette. A szerencsétlenül járt író utolsó gondolata az volt,
talán mégis inkább a Veres Kocsma felé kellett volna fordulnia
Munkácsnál.több hasonló
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)