2011. december 22., csütörtök

Csontváry, Baalbek - Pécs

Az isteni leheletben váratlanul megérzed a teveszar bűzét

Későkamaszkori pécsi utazásomról többször írtam. Fontos volt nekem, és nemcsak Cyontváry és Vasarely miatt, hanem azért is, mert estére vissza kellett érnem vonattal Budapestre: Binder Károly kvartettje játszott valahol. Az átélés intenzitásába ez a várakozás is belejátszott.

Csontváry Múzeum, Pécs: BaalbekEgyetlen olyan más művet sem ismerek, amely az eltaszító, áhítatot parancsoló fennköltséget és a legbensőségesebb közvetlenséget egyszerre képes ekkora intenzitással megjeleníteni. A Baalbek lenyűgöz monumentalitásával: erőt demonstrál, isteni magasztosságot mutat, kozmikus hatalmat gyakorol felettünk – vakít és perzsel, szinte megsemmisít fényével és erejével. Ugyanakkor nemcsak hogy megengedi, hanem elvárja, kiprovokálja, hogy közelébe férkőzz, hogy intim viszonyba kerülj vele, hogy személyes ügyeddé, titkos gondolatoddá váljon.  Így hát nem borulhatsz előtte térdre, nem imádhatod és nem is rettegheted, hiába követelné ezt hatalmassága – mert közben az összes kicsinységét is feltárja előtted – az elidegenítő isteni leheletben váratlanul megérzed a teveszar bensőséges bűzét, és soha többé nem szabadulhatsz attól, hogy ezt a kettőt egyszerre érezd, ha a Baalbekre gondolsz. És nemcsak akkor, mert a világ dolgait is jobban érti azt, aki járt a pécsi Libanonban. >>folyt>> Csontváry, Baalbek, Pécs

Nincsenek megjegyzések: