A várt vagy cseppet sem várt, de könnyen bekövetkezhető események internetes előkészítése olyan SEO-fogás, amely vagy bejön, vagy nem. Az ember Marsra szállása vagy Ukrajna felvétele az EU-ba például éppenséggel nem holnap fog történni, így erősen kérdéses, hogy ezekre az eseményekre és az irántuk való várható érdeklődésre bazírozott weblapok beteljesítik-e hozzá fűzött reményeket. Így elkészítésüknek, folyamatos karbantartásuknak csak akkor van értelme, ha mást célt is szolgálnak. Mondjuk kielhetemáltaluk bizonyos tudományos érdeklődésemet (Mars) vagy a megszokottól eltérő módon gyakorolhatok politikai-közéleti tevékenységet, így azzal, hogy Ukrajna EU-tagságának a virtuálisan elébevégok, jól kiegészíthetem például a nemrégiben indított Ukrajnai választások 2012 blogomat - közben bizonyos élceket, poénokat is megengedhetek magamnak, hiszen ennek az egész megelőzöttségnek van némi ironikus töltete.
Ez talán abban a szöveg-összeállításban csúcsosodott ki, amellyel Vári Fábián László Kossut-díját előlegeztem meg. Hosszabb ideig lényegében csak a hír volt fenn az oldalon, illetve VFL életrajza, lényegében a Wikipédiából kiemelve [nota bene: azt is én írtam], később aztán egyre több adalék társult mellé, főleg régebbi naplójegyzeteim, amelyekből többé-kevésbé rekonstruálható, hogyan és miért romlott meg egy időben valóban barátinak mondható kapcsolatunk.
A SEO és az ÉLC remekül társult ezen a weblapon is: Chupakabra / Csupakabra Kárpátalján. Az oldalt honlapoptimalizálás alá vontam, így vélhetően a a jó SEO-nak köszönhetően sok érdeklődő a valós (???) tények előtt-mellett az én ÉLC-oldalam tartalmával találkozik. Ez nem kis megelégedéssel tölt el, mint ahogy az is: a nevemre keresők általában az első Google-oldalon találják a Meghalt Balla D. Károly c. oldalra mutató linket. Tessék kipróbálni.
2012. október 5., péntek
2012. augusztus 25., szombat
Esterházy Ungváron
Ismét Ungvárra érkezett a kreatív irodalmi játékok nagy mestere, Esterházy Péter magyar író. Látogatására abból az alkalomból került sor, hogy az Ungvár nevű városi mozi három év szünet után újra műsorára tűzte a Tompaszöglet 2009-es kiadásának a levetítését. Az előadás érdekessége, hogy a kötelező ukrán szinkront ezúttal jeltolmács közvetíti az államnyelvet nem értő magyar nézőknek.
A nagy várakozást kiváltó vetítés előtt a vásznon maga az író is megjelenik és videóüzenetében szózatot intéz a kárpátaljai magyar irodalom helyszínen bőrkötésben megjelent képviselőihez, továbbá gratulál Vári Fábián László Kossuth-díjához és a Nyíró József melletti harcos kiállásához.
A posztmodern írófejedelem személyesen nem látogat el a vetítés helyszínére, csupán azon a zárt körű (tét nélküli) fogadáson vesz részt, amelyet Ungvár polgármestere ad számára, és amelyen kívüle csupán az Alkarpatraz szerkesztőségének a tagjai és a városi mozi igazgatósága vesz részt.
Így várja a nézőket az ungvári mozi.
A nagy várakozást kiváltó vetítés előtt a vásznon maga az író is megjelenik és videóüzenetében szózatot intéz a kárpátaljai magyar irodalom helyszínen bőrkötésben megjelent képviselőihez, továbbá gratulál Vári Fábián László Kossuth-díjához és a Nyíró József melletti harcos kiállásához.
A posztmodern írófejedelem személyesen nem látogat el a vetítés helyszínére, csupán azon a zárt körű (tét nélküli) fogadáson vesz részt, amelyet Ungvár polgármestere ad számára, és amelyen kívüle csupán az Alkarpatraz szerkesztőségének a tagjai és a városi mozi igazgatósága vesz részt.
Így várja a nézőket az ungvári mozi. 2012. augusztus 13., hétfő
Oresztés társas játékai
Azok a régi társasági játékok...
Szó se róla, amikor egyik levelében Elektra azt állította, hogy: "Te játszani is úgy játszol, mintha fát vágnál a manzárd magányában", az ifjú Oresztész elég komolyan megsértődött, leginkább azért, mert a penge telibe találta. Oresztész ugyanis valóban roppant módon szeretett játszani, de ezt a vágyát legtöbbször valami merev programszerűséggel elégítette ki. Mondhatni: játékaiból hiányzott a játékosság, helyette volt benne kreativitás és logika. "Akkor most barkochbázzunk", mondta, ha pillanatnyi csend állt be a társalgásban. Megtette ezt akkor is, ha kettesben sétált Elektrával, akkor is, ha hárman-négyen éttermi asztalnál ültek, de akkor is, ha a tízfős házibulizó társaság pár órányi intenzív táncolás után lerogyott kicsit pihenni. "Én már gondoltam, kérdezhettek" - rikkantotta Oresztész, és nem hangolta le a többiek ajkbiggyesztő elutasítása. "Akkor gondoljál te." "Na jó, akkor játsszunk Mr. X.-et. Én vagyok, hmm, mondjuk Mr. Bé. Kérdezhettek!"
Tudta jól, ebben a társas játékban a kérdezők hatalmas fölényben vannak a feladóval szemben, ami talán kecsegtetheti őket, ezen felül számított a természetes emberi kíváncsiságra - "Ugyan kicsoda lehet az a híres ember, akinek B-vel kezdődik a neve?" -, így előfordult, hogy valaki felelőtlenül megkérdezte: "Te festetted meg Vénusz születését?" Oresztész azonnal lecsapta a magas labdát: "Nem, nem vagyok Botticelli!" Erre még ketten-hárman beszálltak: "Te fordítottál magyarra egy román népballadát, amelynek a címe egy mozgalom jelszavává vált?" "Nem, nem vagyok Bartók Béla. De a Csak tiszta forrásból nem a címe a balladának, hanem a záró sora." Erre valaki elhatározta, most kérdez valami rafináltat: "A te regényedben szerepel Woland?" De Oresztész azonnal kapcsolt: "Meg Korovjov és Azazello! No és persze a Mester és Margarita. - nem, nem vagyok Bulgakov." -
Igen, Oresztész roppant módon élvezte ezeket a pillanatokat. Ebben bizonyára szerepet játszott a tudás-fitogtatás hiúsága is, mégsem ez volt a fő motiváló erő, hanem, hogy szüksége volt az effajta stressz-közeli helyzetekre, amikor is felszökhetett az adrenalin-szintje, kipirulhatott az arca és valami édes részegítő érzés foghatta el. Ezért akart mindenáron játszani, ezért erőltette rá társaságára. És ha nem sikerült sem barkochbára, sem Mr. X.-re rábeszélnie őket, előjött a szópókerral, a különböző szekreter-játékokkal, az információs-asszociációs páros próbával, végül az "Ezt mutasd meg"-gel.
És ha sorra mindegyiket elutasították, még akkor is akadt ötlet a tarsolyában: "Na jó. Akkor gyufaszálat gyújtok és körbeadom. Akinél elalszik, annak mindenki feltehet egy rázós kérdést. Ha az illető válaszolt, ő gyújtja a következő gyufát". Ebből aztán nem ritkán több órás "őszinteségi játék" alakult, amely, mutatta a tapasztalat, bizonyos ponton beszélgetéssé, nem ritkán heves szócsatává vált. Már senki nem akart gyufát gyújtani, még kevésbé táncolni: hajnalig faggatták egymást és mondták a magukét, cáfoltak és igazoltak, érveltek és hosszú bizonyításokba bocsátkoztak. Mindezt nem egyszer hajnalig. Néhány ilyen házibuli alatt igen alaposan megismerték egymást - és önmagukat, ahogy ezt a delphoi szentély felirata megkövetelte.
A lassan felnőtté érő Oresztész még hosszú évekig ezeknek a manzárdon folytatott vitáknak a tapasztalatából profitált, itt tanulta meg nézeteit a legérthetőbben és a legnagyobb bizonyító erővel kifejteni. De itt tanulta meg azt is, hogy jó vita elképzelhetetlen ellentmondás nélkül, így nem egyszer vállalta Hádész ügyvédjének szerepét: ha túl nagy volt az egyetértés, akkor a saját véleményével ellenkező kijelentéseket kezdett tenni, ezzel késztetve a többieket, hogy a sajátjuk mellé új és újabb érveket sorakoztassanak fel. Maga is itt tanulta meg a jó vita alapszabályát: mindig új, mindig más argumentumokat kell felhozni, különféle területekről vett példákat kell említeni, analógiákat találni, indukálni és dedukciót végezni, ellentmondásokat találni az ellenfelek okfejtésében - közben a sajátunkat is folyamatosan felülvizsgálni.
Oresztész egész további életében a még oly éles, "életre-halálra" szóló vitákat is kreatív játékoknak, szellemi erőpróbának fogta fel.
Szó se róla, amikor egyik levelében Elektra azt állította, hogy: "Te játszani is úgy játszol, mintha fát vágnál a manzárd magányában", az ifjú Oresztész elég komolyan megsértődött, leginkább azért, mert a penge telibe találta. Oresztész ugyanis valóban roppant módon szeretett játszani, de ezt a vágyát legtöbbször valami merev programszerűséggel elégítette ki. Mondhatni: játékaiból hiányzott a játékosság, helyette volt benne kreativitás és logika. "Akkor most barkochbázzunk", mondta, ha pillanatnyi csend állt be a társalgásban. Megtette ezt akkor is, ha kettesben sétált Elektrával, akkor is, ha hárman-négyen éttermi asztalnál ültek, de akkor is, ha a tízfős házibulizó társaság pár órányi intenzív táncolás után lerogyott kicsit pihenni. "Én már gondoltam, kérdezhettek" - rikkantotta Oresztész, és nem hangolta le a többiek ajkbiggyesztő elutasítása. "Akkor gondoljál te." "Na jó, akkor játsszunk Mr. X.-et. Én vagyok, hmm, mondjuk Mr. Bé. Kérdezhettek!"
Tudta jól, ebben a társas játékban a kérdezők hatalmas fölényben vannak a feladóval szemben, ami talán kecsegtetheti őket, ezen felül számított a természetes emberi kíváncsiságra - "Ugyan kicsoda lehet az a híres ember, akinek B-vel kezdődik a neve?" -, így előfordult, hogy valaki felelőtlenül megkérdezte: "Te festetted meg Vénusz születését?" Oresztész azonnal lecsapta a magas labdát: "Nem, nem vagyok Botticelli!" Erre még ketten-hárman beszálltak: "Te fordítottál magyarra egy román népballadát, amelynek a címe egy mozgalom jelszavává vált?" "Nem, nem vagyok Bartók Béla. De a Csak tiszta forrásból nem a címe a balladának, hanem a záró sora." Erre valaki elhatározta, most kérdez valami rafináltat: "A te regényedben szerepel Woland?" De Oresztész azonnal kapcsolt: "Meg Korovjov és Azazello! No és persze a Mester és Margarita. - nem, nem vagyok Bulgakov." -
Igen, Oresztész roppant módon élvezte ezeket a pillanatokat. Ebben bizonyára szerepet játszott a tudás-fitogtatás hiúsága is, mégsem ez volt a fő motiváló erő, hanem, hogy szüksége volt az effajta stressz-közeli helyzetekre, amikor is felszökhetett az adrenalin-szintje, kipirulhatott az arca és valami édes részegítő érzés foghatta el. Ezért akart mindenáron játszani, ezért erőltette rá társaságára. És ha nem sikerült sem barkochbára, sem Mr. X.-re rábeszélnie őket, előjött a szópókerral, a különböző szekreter-játékokkal, az információs-asszociációs páros próbával, végül az "Ezt mutasd meg"-gel.
És ha sorra mindegyiket elutasították, még akkor is akadt ötlet a tarsolyában: "Na jó. Akkor gyufaszálat gyújtok és körbeadom. Akinél elalszik, annak mindenki feltehet egy rázós kérdést. Ha az illető válaszolt, ő gyújtja a következő gyufát". Ebből aztán nem ritkán több órás "őszinteségi játék" alakult, amely, mutatta a tapasztalat, bizonyos ponton beszélgetéssé, nem ritkán heves szócsatává vált. Már senki nem akart gyufát gyújtani, még kevésbé táncolni: hajnalig faggatták egymást és mondták a magukét, cáfoltak és igazoltak, érveltek és hosszú bizonyításokba bocsátkoztak. Mindezt nem egyszer hajnalig. Néhány ilyen házibuli alatt igen alaposan megismerték egymást - és önmagukat, ahogy ezt a delphoi szentély felirata megkövetelte.
A lassan felnőtté érő Oresztész még hosszú évekig ezeknek a manzárdon folytatott vitáknak a tapasztalatából profitált, itt tanulta meg nézeteit a legérthetőbben és a legnagyobb bizonyító erővel kifejteni. De itt tanulta meg azt is, hogy jó vita elképzelhetetlen ellentmondás nélkül, így nem egyszer vállalta Hádész ügyvédjének szerepét: ha túl nagy volt az egyetértés, akkor a saját véleményével ellenkező kijelentéseket kezdett tenni, ezzel késztetve a többieket, hogy a sajátjuk mellé új és újabb érveket sorakoztassanak fel. Maga is itt tanulta meg a jó vita alapszabályát: mindig új, mindig más argumentumokat kell felhozni, különféle területekről vett példákat kell említeni, analógiákat találni, indukálni és dedukciót végezni, ellentmondásokat találni az ellenfelek okfejtésében - közben a sajátunkat is folyamatosan felülvizsgálni.
Oresztész egész további életében a még oly éles, "életre-halálra" szóló vitákat is kreatív játékoknak, szellemi erőpróbának fogta fel.
2012. július 22., vasárnap
Kreatív honlapoptimalizálás
Felfogásomban a SEO egy olyan stratégiai játék, amelynek egyfelől vannak szigorú szabályai, másfelől meg ott az alkalmazási lehetőségek végtelen szabadsága. Lehet a (jól, rosszul) megtanult szabályokat és eljárási módokat mechanikusan alkalmazni, aprólékosan végrehajtva a kidolgozott rutinokat - és lehet az egészbe szellemet, kreativitást, ötletet vinni. Egyre inkább meggyőződésemmé válik, hogy az utóbbi módszer, különösen a Google szigorodó algoritmusai és súlyos szankció közepette, célravezetőbb: hosszú távon az egyéni ötletek, a saját megoldások, a kreatívan variált lehetőségek jobb eredményt hozhatnak, mint a precíz pontossággal, de lelketlenül elvégzett munkafázisok.
Erről mostanában több gondolatomat is közreadtam, többek között itt és ezeket:
Erről mostanában több gondolatomat is közreadtam, többek között itt és ezeket:
2012. július 2., hétfő
Új verseskötetem e-könyvként megrendelhető
Huszunkét év szünet után újra könyvem jelent meg az ungvári Kárpáti Kiadónál.
A több mint 200 verset tartalmazó kötet teljes anyaga (extrákkal vagy nélkülük) e-könyv formájában megrendelhető.
Meglátta az árnyékos napvilágot verseim retrospektív válogatása 264 oldalon, 1000 példányban a nagy múltú és szerény jelenű ungvári Kárpáti Kiadó gondozásában. A könyv létrejöttének egyes előzményei nem teljesen mindennapiak (Erről itt írtam részletesebben). Most új honlapot is készítettem az új könyvnek.
A kötetből egyébként egyetlen egy sem kerül kereskedelmi forgalomba: a kárpátaljai könyvtárak állományát fogják gyarapítani. Hogy ez így miért jó, arról kérdezzétek a megyei közigazgatást, amely ezt a kiadási konstrukciót működteti, s amely a könyvet a kiadótól megrendelte, és így most a példányokkal rendelkezik. Viszont a könyv, Csönge borítótervének is hála, elég szép lett. No meg persze nagyon jó is: valahol a zseniális és a fenomenális között helyezném el, ha legendás álszerénységem ezt nem tiltaná :)
És mert üzletben kapni vagy bármi más módon a nyomtatott könyvhöz hozzájutni lehetetlen, ezért úgy döntöttem, megfelelő érdeklődés esetén elkészítem és a megrendelőknek elküldöm e-könyv formájában. Részletek és az előrendelés szándéka itt:
A több mint 200 verset tartalmazó kötet teljes anyaga (extrákkal vagy nélkülük) e-könyv formájában megrendelhető.Meglátta az árnyékos napvilágot verseim retrospektív válogatása 264 oldalon, 1000 példányban a nagy múltú és szerény jelenű ungvári Kárpáti Kiadó gondozásában. A könyv létrejöttének egyes előzményei nem teljesen mindennapiak (Erről itt írtam részletesebben). Most új honlapot is készítettem az új könyvnek.
A kötetből egyébként egyetlen egy sem kerül kereskedelmi forgalomba: a kárpátaljai könyvtárak állományát fogják gyarapítani. Hogy ez így miért jó, arról kérdezzétek a megyei közigazgatást, amely ezt a kiadási konstrukciót működteti, s amely a könyvet a kiadótól megrendelte, és így most a példányokkal rendelkezik. Viszont a könyv, Csönge borítótervének is hála, elég szép lett. No meg persze nagyon jó is: valahol a zseniális és a fenomenális között helyezném el, ha legendás álszerénységem ezt nem tiltaná :)
És mert üzletben kapni vagy bármi más módon a nyomtatott könyvhöz hozzájutni lehetetlen, ezért úgy döntöttem, megfelelő érdeklődés esetén elkészítem és a megrendelőknek elküldöm e-könyv formájában. Részletek és az előrendelés szándéka itt:
» » A Kő és árnyák c. e-könyv online megrendelése
Az új kötetnek új oldalt is készítettem, ez is jól fest, és ha a Gugliba beütitek, hogy könyv, vers - akkor alighanem az élen találjátok (katt a képre)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)