mint locspocs-fényben a vastaligákkal
zörgő, seszinü alakok
ugy vonulnak a fejemen által
karácsonyesti gondolatokegy JA-töredék
Nem, egyáltalán nem a kis Balázs volt az
első. Vagy ha mégis, azt még nem úgy azonosítottam, mint verset, s
végképp nem voltam kíváncsi arra, ki alkotta. Én is írhattam volna, nem
olyan nagy dolog. Rímelgettem magam is, mint minden kisgyerek. És
cseperedvén is folytattam: a lányoknál az iskolában egy időben divatba
jött az emlékkönyv, abba illett a fiúknak valami szépet beleírni.
Ambícióm annál túlmutatott, hogy valahonnan másolt zengő szavakat rójak
újra, írtam hát olyan szerelmes verseket, hogy ihaj. A többes szám
nagyon indokolt, mert nemcsak én kedveskedtem minden lánynak új
remekművel, hanem a barátaim számára is megírtam az ő vallomásaikat. Az
emlékkönyvek szerencsére hamar beteltek és/vagy elfelejtődtek, csak
remélni tudom, hogy a sorozatgyártásom padlásokon porosodó bizonyítékait
soha nem bányássza elő a háládatlan utókor. Én is abbahagytam egy időre
a verselést. >>tovább József Attila szobra körül
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése